1894-98 között tanult a budapesti műegyetemen, ahol 1898-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. Budapesten a Ganz-gyárban, majd a Magyar-Belga Fémárugyárban volt mérnök. 1901-1951 között a tanintézet oktatója: 1901-1903-ban tanársegéd, 1903-1906 között adjunktus az általános és vasgyári géptan tanszéken; 1906-tól rendkívüli, 1907-től rendes tanár, s az erőműtani, későbbi nevén mechanikai tanszék vezetője. 1947-ben nyugdíjba vonult, de továbbra is, 1951-ig vezeti a tanszéket. 1916/18. tanévekben a főiskola rektora. Számos tanulmányúton vett részt a nyugat-európai államokban. 1952-ben az MTA a műszaki tudományok kandidátusa címet adományozta részére. A műegyetem aranydiplomával tüntette ki. 1907 és 1951 között megjelent tankönyveiből mérnökgenerációk tanultak. Szakirodalmi munkáinak zöme 1918 után jelent meg. |