| Bölcsészeti, orvosi és természettudományi tanulmányokat folytatott Leuvenben, Leydenben, Párizsban és Bécsben. 1752-től Bécsben orvosi gyakorlatot folytat: 1755-59 között a császár megbízásából közép-amerikai tudományos expedícióban vett részt, majd a schönbrunn-i növénykertet rendezte, s anyagát dolgozta föl. 1763-69-ben a selmeci akadémia első, újonnan szervezett kohászat-kémia-ásványtan tanszékének tanára. 1769-97 között - nyugállományba vonulásáig - a bécsi egyetem növénytani és kémiai tanszékének tanára, több éven át az egyetem rektora. Munkásságáért 1806-ban bárói rangot kapott. Jacquin, alapos előkészületek után, 1764. szept. 1-én kezdte meg előadásait és az akadémia világhírnevét megteremtő kohászati-kémiai laboratóriumi gyakorlatait. Selmecen az ő laboratóriumi oktatási vonalát továbbvivő G. Scopoli és Rupprecht Antal módszereit vették át a világ első műszaki egyetemének, a párizsi École Polytechniquenek megszervezésekor 1794. Előadásainak kéziratát az Orsz. Széchényi Könyvtárban őrzik. A flogisztonelméletet támadó könyvének kísérleteit Selmecen végezte. Botanikai munkásságával a legnagyobbak közé emelkedett, a XVIII. századvégi Bécs leghíresebb tudósának tartották. „Bécs Linné-je” címen emlegették. |
