1854-58 között tanult a selmeci akadémián bányászatot-kohászatot. 1858-ban a csehországi Přibram-ban gyakornok. 1859-től a matematika-fizika-mechanika tanszéken tanársegéd, majd 1865-től tanár. 1872-92 között az általános és vasgyári géptan tanszék tanára és vezetője. 1876-92 között, hatszori újraválasztással, az akadémia igazgatója. 1889-ben főbányatanácsos, 1909-ben miniszteri tanácsos. 1892-1901 között Selmecbánya országgyűlési képviselője. Az OMBKE egyik kezdeményezője és alapítója, 1892-95 között alelnöke, 1902-17 között ügyvezető alelnöke. 1881-92-ben a BKL szerkesztője. Ebben az időben számos apró közleménye is megjelent. Nevét a magyar feltalálók között Schenek Istvánnal közösen kifejlesztett nagyteljesítményű akkumulátoruk révén tartják számon. A magyar szakirodalomban elsőként foglalkozik fogaskerekek számításával. Jelentős szerepe volt az erdészeti oktatás magyar nyelvűvé tételében, s az Erdészeti Lapok megalapításában. Ő dolgozta ki az akadémia új oktatási rendjét, s tanterveit, melyek 1872-től 1904-ig, a főiskolává válásig voltak érvényben. |