| 1856-58-ban a bécsi műegyetem hallgatója volt, majd 1858-62-ben a selmeci akadémián tanult bányászatot-kohászatot. 1862-63-ban ideiglenes tanársegéd az akadémián. 1863-68 között Selmecen, Govasdián, Kapnikbányán és Nagybányán teljesített szolgálatot. 1868-72-ben a diósgyőri vasgyár mérnöke, s az akkori építkezések műszaki vezetője. 1872-től, az akkor megszervezett bányamértan-geodézia tanszék vezetője 1872-73: helyettes tanár, 1873-78: rendkívüli tanár, 1878-tól rendes tanár. 1902-ben vonult nyugalomba. 1894-től főbányatanácsos. Szakirodalmi munkásságával megteremtette a magyarnyelvű bányaméréstani és földméréstani irodalmat. Számos új műszer megalkotásával és új mérési módszer kidolgozásával járult hozzá a bányaméréstan tudományának egyetemes fejlődéséhez. 1892-94 között a BKL szerkesztője, az OMBKE titkára. |
