| 1887-1890 között tanult Selmecen. 1893-ban vaskohászati államvizsgát tett. 1891-93 között tanársegéd a vaskohászat-vasgyártás tanszéken. 1894-1934 között a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. alkalmazottja: 1894-96-ban acélgyári, 1896-99-ben hengermű üzemvezető Salgótarjánban; 1900-1904-ben hengerműi főmérnök Ózdon; 1905-1910-ben az ózdi vasgyár igazgatója; 1910-16-ban Budapesten az Rt. központi műszaki vasgyári szakigazgatója, majd központi műszaki igazgatója; 1927-34 között az Rt. műszaki vezérigazgatója. Az OMBKE alelnöke 1917-21, majd elnöke 1924-27, 1931-34. A M. Anyagvizsgálók Egyesületének elnöke és a Bp. Mérnöki Kamara alelnöke volt több éven át. Az I. világháború utáni hazai vasgyártás föllendítésén munkálkodott; az ózdi és a salgótarjáni gyárak nagymértékű korszerűsítését hajtotta végre. Az 1920-30-as években jelentősen támogatta a Sopronba települt ősi főiskolát. Tiszteletére az OMBKE 1936-ban emlékérmet alapított. 1918 után is publikált. |
