| 1890-94 között tanult a budapesti tudományegyetemen. 1895-ben középiskolai tanári képesítést, 1904-ben bölcsész ásványtan-földtan doktori címet szerzett ugyanitt. 1893-94-ben a műegyetem ásvány-földtani tanszékén díjazott gyakornok. 1894-1912 között a selmeci evangélikus főgimnázium tanára. 1896-ban egyiptomi tanulmányúton vett részt. 1902-1941 között az akadémia főiskola, egyetem ásvány-földtani, majd földtan-teleptani 1923 tanszékén oktat: 1902-1904-ben megbízott adjunktus, 1905-12-ben meghívott előadó, ill. gyakorlatvezető, 1912-ben rk. tanári, 1914-ben r. tanári kinevezést kapott, s egyben a tanszék vezetője is lett. Az 1919/20. tanévben a főiskola rektora, az 1924/25. tanévben a bányamérnöki osztály dékánja. 1920-ban az MTA levelező, 1945-ben rendes tagja. 1945-47 között a M. Földtani Társulat elnöke. Nevéhez fűződik 1919 után a hazai szénkutatás megindulása, s számos új széntelep föltárásának megkezdése Esztergom-Ligethegy, Magyaregregy-Nagymányok stb.. Rendkívül jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki 1918 után is. 1895-1903 között szerkesztette A Selmecb. Gyógyászati és Természettudományi Egy. Évkönyvét. Számos cikket és szépirodalmi írást közölt helyi és országos lapokban. |
