|
 |
|
Életrajzi adatok |
| Stiglincz |
|
|
|
Pest, Szada, 1879. márc. 30. - Budapest, 1952. nov. 14. |
| 1898/99-ben a budapesti műegyetemen tanult, 1899-1902 között a selmeci akadémia hallgatója. 1904-ben fémkohómérnöki oklevelet szerzett. Gyakornoki idejét a kapnikbányai és az alsó-fernezely-i kohászatnál töltötte. 1904-1913-ban a zalatnai kincstári fémkohónál segédmérnök, 1910-től mérnök. 1913-52 között a fémkohászattani tanszék tanára és vezetője Selmecen és Sopronban. Az 1923/24. és az 1926/27. tanévekben a kohómérnöki osztály, az 1936/37. tanévben a bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar dékánja. 1952-ben a műszaki tudományok doktora. Több külföldi tanulmányutat tett. Számos hazai és külföldi szabadalmat dolgozott ki fémkohászati, valamint barnaszenek kokszosításával kapcsolatos eljárásokra. Négy évtizedes oktatói működése során kohómérnökök nemzedékeit nevelte föl. 1914-1950 között az Ifjúsági Segélyező Egyesület tanárelnökeként rendkívül sokat tett az ifjúság szociális körülményeinek javítása érdekében. Szakirodalmi munkásságának java 1918 utánra esik. |
| Forrás: Soproni Szle 1955; KL 1959. 544-545, 556-561. p; A szénkémiai kutatások magyar úttörői. Bp. 1970; BKL Kohászat 1971. 481-490. p; OMBKE Jub. Évk. 1892-1972; NME Közl. II. Kohászat, 24. köt. 2. füz. Széki-emlékfüzet. |