|
 |
|
Életrajzi adatok |
| Scholz, Scholcz, Scholtz, Solcz |
|
|
|
Szepes, Svedlér, 1833. dec. 8. - Budapest, 1901. okt. 12. |
| 1854-58 között tanult Selmecen bányászatot-kohászatot. 1858-59-ben a fejérpataki Máramaros kincstári vasgyárban gyakornok. 1859-60-ban a pénzügyminisztérium által Přibramban szervezett gépészeti-mechanikai tanfolyamon tanult. 1861-től ismét a máramarosi bányászat-kohászatnál dolgozott: 1861-63-ben Fejérpatakon gyakornok, majd ellenőr; 1864-67-ben Kabolapojánán ideiglenes kohómester; 1867-69-ban Fejérpatakon a kohászat vezetője. 1869-71-ben a turjaremetei Ung. m. vasgyárban felügyelő. Ezután rövid ideig a diósgyőri, majd a besztercei vasgyárban dolgozik mérnökként. 1873-81 között a tiszolci vasgyár vezetője kohófelügyelő. 1881-1901 között a vaskohászat-vasgyártás tanszék tanára és vezetője. 1901-ben nyugdíjba vonult. 1892-96 között az akadémiát vezeti igazgatóhelyettesi megbízással. 1891-92-ben a Bányászati és Kohászati irodalompártoló Egyesület elnöke, majd a megalakuló OMBKE ügyvezető alelnöke 1892-1901. Számos hasznosítható találmányt dolgozott ki folytonosan működő vízgázfejlesztő készülék, a Sóltz-féle acélpest, a Sóltz-féle adagoló és gázfogó készülék nagyolvasztóknál. Szakirodalmi működése jelentős. Igazgatása alatt az akadémiai oktatás és szervezet jelentősen korszerűsödött. Az OMBKE megszervezésében Sóltz Vilmos alapvető érdemeket szerzett. Tiszteletére az OMBKE 1969-ben Sóltz Vilmos emlékérmet alapított. Szerkesztette a Bányászati és Kohászati Irodalompártoló Egyesület Évkönyvét 1891-ben. |
| Forrás: BKL 1901 és 1902; OMBKE Jub. Évk. 1892-1972. |