Sorszám Név
179 SCHLEICHER Aladár
Életrajzi adatok
Zagyvapálfalva, 1880. júl. 12. - Budapest, 1962. szept. 28.
1899-1902 között tanult Selmecen vaskohászatot, majd fémkohászatot. 1904-ben fém­kohómérnöki oklevelet szerzett. Gyakornoki idejét a fernezely-i kohászatnál töltötte. 1904-1905-ben tanársegéd a fémkohászati tanszéken. 1906-1922 között Budapesten a főfémjelző és fémbeváltó hivatalnál teljesített szolgálatot. 1910-ben bölcsész kémiai doktori címet szerzett a budapesti tudományegyetemen. 1910-12-ben ösztöndíjjal a charlottenburg-i Berlin műegyetem laboratóriumaiban dolgozott. 1915-18 között katonaként Bécsben a tüzérség központi metallográfiai és anyagvizsgálati laboratóriumát rendezte be és vezette. 1922-ben bányafőtanácsosként vonult nyugdíjba, s magánmér­nöki tevékenységet folytatott. 1919-ben a budapesti műegyetemen magántanári, 1932-ben ny. rk. egyetemi tanári címet kapott. 1923-28 között a soproni főiskolán előadja a metallográfiát és a fémtechnológiát. Meghívott előadóként vállalva a fémtechnológiai tanszék vezetését is. 1946-50 között a budapesti műegyetemen tartott előadásokat. 1952-ben az MTA-tól a műszaki tudományok doktora címet kapta. 1961-ben a miskolci egyetem díszdoktorává avatja. A század elején kibontakozó metallográfiai tudomány nemzetközileg elismert egyik út­törője. A meginduló hazai metallográfiai irodalom legnagyobb hatású személyisége, me­tallografus-nemzedékek tanítója, nevelője. Számos MTA-kiadvány és folyóirat szerkesz­tője az 1950-es években. Ebben az időben hozta létre a Kohászati Történeti Bizottságot, melynek első elnöke volt.Széles körű szakirodalmi munkássága 1918 után is folytatódott.
Forrás: MTA Műsz. Tud. Oszt. Közl. 1961 és 1962; KL 1961 és 1962.
Tanszék Beosztás Időtartam
Fémkohászat tanársegéd 1904-1905


Főoldalra | Vissza a névsorra | Vissza a tanszékek listájára | Keresés névre | Névsor ABC | Lapozás |