| 1870-74-ben tanult Selmecen bányászatot-kohászatot. 1874-ben a selmeci vegyelemző hivatalban gyakornok, majd katonai szolgálata alatt a bécsi műegyetemen tanul kémiát és ásványtant. 1875-78-ban tanársegéd az akadémia általános és elemi vegytani tanszékén. 1878-ban a körmöci pénzverő hivatalnál aranyvállató ellenőr, majd a selmeci kohó ellenőre. 1881-1888 között a selmeci bányaigazgatóság vegyelemzője. 1887-88-ban állami kiküldetésben a heidelbergi és az aachen-i egyetemek laboratóriumában dolgozik, majd megtekint számos kohászati és kémiai üzemet Németországban, Belgiumban, Ausztriában stb. 1888-1918 között a selmeci akadémia tanára: 1888-92-ben a fémkohászat és fémkohótelepek tervezése, 1892-től az általános és elemi 1904-től bánya- vegytani tanszék vezetője. 1904-től főbányatanácsos, 1918-tól miniszteri tanácsos. 1916-ban vonult nyugalomba. Nemzetközileg elismert eredményeket ért el a réz ezüsttelenítése, az ón elektrolízissel való meghatározása és a tiszta tellúr előállítása területén. Elsősorban az ő érdeme, hogy 1912-ben világszínvonalon álló kémiai laboratóriumot kapott a selmeci akadémia. |
