| 1822-25 között tanult Selmecen bányászatot-kohászatot. 1825-35-között ausztriai kincstári bányáknál dolgozott, 1831-tő1 bányamesteri beosztásban Mühlbach, Böckstein. 1835-41-ben bányászati-geológiai céllal expedíciót vezetett Észak-Afrikában és a Közel-Keleten, majd beutazta Európa szinte valamennyi országát. 1841-42-ben bányatanácsos a bécsi udvari kamaránál. 1843-ban Olaszországba utazik. 1843-46-ban a hall-i bányakerület Ausztria aligazgatója. 1846-50 között a vielicskai sóbányászat Osztrák-Lengyelország vezetője, 1850-63-ban az alsómagyarországi selmeci bányakerület igazgatója, korábban, majd később ismét: főkamaragróf, miniszteri tanácsos. Hivatalánál fogva ez időben a selmeci akadémia igazgatója. 1848-tól a bécsi tudományos akadémia levelező tagja. Lovagi címet kap a görög királytól 1839, majd az osztrák császártól 1852. Tizenhárom évi magyarországi működése alatt jelentősen korszerűsítette a Selmec környéki kincstári bányászatot és kohászatot. A rhónici vasgyártás föllendítése is neki köszönhető. A bányászati-kohászati felsőoktatás megreformálásának kezdeményezője. Utazásaival európai hírnévre tett szert. |
