| 1894-98-ban a budapesti műegyetemen tanult, s gépészmérnöki oklevelet szerzett. Rövid ideig a Ganz-gyárban, majd a vihnyei Kachelmann Gépgyárban dolgozott. 1899-ben a műegyetemen, Bánki Donát tanszékén tanársegéd. 1900-tól a selmeci akadémia ill. jogutódjainak oktatója: 1900-1904-ben adjunktus előbb a mennyiségtani, majd az elemző erőműtani és szilárdságtani tanszéken, 1904 és 1948 között a fizika-elektrotechnika tanszék vezetője, 1906-ig rendkívüli, majd rendes tanárként. Az 1922/23, 1928/29. és 1929/30. tanévben a soproni főiskola rektora. 1952-ben a műszaki tudományok kandidátusa címet adományozták részére. 1961-ben a Magyar Elektrotechnikai Egyesület díszelnökévé választja. Főműve, a magyar műszaki irodalomban úttörő Elektrotechniká-ja, három és fél évtizedig az egyetlen magyar nyelvű könyv, mely a tárgykört az egyetemi oktatásnak megfelelő szinten és részletességgel tárgyalja. 1918 után is jelentős szakirodalmi munkásságot fejtett ki. |
