| 1893-96 között tanult erdészetet Selmecen. 1898-ban államvizsgázott. 1896-tól a lugosi erdőigazgatóságnál, majd a görgényszentimrei erdőőri szakiskolánál teljesít szolgálatot. 1904-1940 között az erdészeti kísérleti állomás munkatársa, 1924-től vezetője Selmecen, majd Sopronban. 1907-től az erdőműveléstani tanszék előadója, 1922-1944 között - nyugdíjba vonulásáig - az erdőművelés-, vad- és halgazdaságtani tanszék tanára és vezetője. 1944-52 és 1957-59 között meghívott előadó a tanszéken. 1923/25. tanévekben az erdőmérnöki osztály, 1937/38. tanévben a bánya-, kohó- és erdőmérnöki kar dékánja. 1917-ben erdőtanácsos, 1919-ben főerdőtanácsos. 1952-ben a mezőgazdasági tudományok doktora fokozatot, 1955-ben Kossuth-díjat kapott. 1929-től az erdészeti kutatóintézetek nemzetközi szövetségének alelnöke, 1932-től elnöke, majd örökös díszelnöke. A fafajok magszármazási kérdéseivel, a külföldi fafajok meghonosításával, az erdőnevelés, a természetes felújítás, a szálaló erdőgazdálkodás kérdéseivel foglalkozott. |
