Teológiát tanult Pozsonyban, majd joggyakornok a trencséni alispáni hivatalban. 1836-ban Eperjesen szerzett jogi képesítést. 1836-39-ben bányászatot-kohászatot tanult Selmecen. Gyakornoki idejét a körmöci kohónál töltötte. 1843-ban Bécsben W. Haidingernél folytatott geológiai tanulmányokat kincstári költségen. A vizsgák letétele után az ausztriai és szászországi tanulmányútra küldték, melyet a selmeci akadémiára való kinevezése szakít meg. 1843-71 között az ásványtan-geológia-paleontológia helyettes tanára, majd tanára 1844 az akadémián, bányatanácsos. 1871-ben vonult nyugalomba. 1861-től az MTA levelező tagja. A mai M. Földtani Társulatot megalapító ötös bizottság tagja volt 1848-ban. Pettkó tanítványai közül kerültek ki a magyar geológia klasszikus korszakának kimagasló alakjai: Szabó József, Böckh János, Pávai Vajna Elek, Hantken Miksa, Cseh Lajos stb. 1843-tól betiltásáig az „Akadémiai Magyar Olvasótársulat” elnöke. Vezetésével állították össze a selmeci akadémia magyar hallgatói, köztük Szabó József, az első magyar-német bányászati szótárt. |