| A budapesti tudományegyetemen tanult, s itt 1910-ben bölcsész doktori címet szerzett. 1910-12-ben a Földtani Intézetben dolgozott. 1912-15 között tanársegéd a selmeci főiskola ásványtan-földtani tanszékén. 1914-16-ban katonai szolgálatot teljesített. Közben, 1917-ben áthelyezték Kolozsvárra a Bányászati Kutatóhivatalhoz. 1918-30 között a pénzügyminisztériumban a bányászati kutatások irányításával foglalkozott: geológus-főmérnök, bányatanácsos-főgeológus, főbányatanácsos, végül főbányatanácsos-főgeológus rangban. 1930-44 között a Földtani Intézet főgeológusa. 1944-ben vonult nyugalomba. 1950-56 között ismét az intézetben tevékenykedett. 1957-ben a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A hazai szénhidrogénkutatás egyik úttörője, az 1920-as években irányítója volt. Számos gyógy- és hévíz föltalálója Hajdúszoboszló, Debrecen, Karcag stb.. Szakirodalmi munkássága is jelentős 1918 után is. |
