| A kolozsvári egyetemen tanult, s itt doktorált 1909-ben. 1906-11 között gyakornok, majd tanársegéd az egyetem ásványtan-földtan tanszékén. 1911-15-ben a selmeci főiskola ásványtan-földtan tanszékén tanársegéd. 1915-16-ban Kolozsvárott a Bányászati Kutató Hivatalnál, 1916-19-ben a pénzügyminisztérium bányászati kutatási részlegén, később főosztályán geológus, majd főgeológus, bányatanácsosi rangban. 1920-33 között angol világcégek vezető geológusaként szénhidrogénkutatásokat végez a Balkánon, Kis-Ázsiában, Uj-Guineában, Kanadában, az Egyesült Államokban és Németországban. Közben, időszakosan adjunktusi munkakört is betölt a soproni főiskola földtan-telepismerettani tanszékén 1926-30, 1930-ban előadja az általa összeállított Gáz- és olajkutatás c. tárgyat. 1933-tól 1948-ig a hazai szénhidrogénbányászat vezető személyisége: az EUROGASCO, majd a MAORT főgeológusa, a világháború alatt vezetője, utána vezérigazgatója. Egyetemünk olajkutatási- és termelési tanszékének első professzora. 1944-48. Az ún. MAORT-perben először halálra ítélik, majd megváltoztatott ítélet alapján hét évet tölt fegyházban. Az MTA levelező 1945, majd r. tagja 1946-49. 1955-ben a föld- és ásványtudományok doktora címet adományozza részére az MTA. 1945-48-ban az OMBKE, 1941-45-ben és 1947-48-ban a M. Földtani Társ. elnöke. A hazai kőolajtermelés megteremtője. Gazdag külföldi tapasztalatait itthon kamatoztatta. A szénhidrogén kutatás és -termelés első egyetemi előadója hazánkban. Szakirodalmi munkássága is jelentős. 1918. után is publikált. |
