A győri KTMF nemzetközi kapcsolatai működésének első tíz évében 1968-1977

Vajon hol lehetett kellemesebb nemzetközi tapasztalatot gyűjteni? Az Északi-tengernél vagy Szibériában? Hogyan táncoltak az NDK-s lányok a disco-ban? Milyen volt a diákmeló a zwickaui Trabant gyárban? Hogyan került háromszáz vietnami fiatal a győri főiskolára és mit tekintett meg ugyanitt egy perui katonai főiskola tábornok-rektora?

Nyomokban ilyen érdekességeket is tartalmazott az előadás amit a nemrég tartottam a PTE levéltári napján.

A győri székhelyű Közlekedési és Távközlési Főiskolát (KTMF) 1968-ban alapították. Az első években Budapesten és Szegeden is működtek oktatási egységek, amelyek négy ütemben települtek a székhelyre. 1977-re a teljes főiskola Győrben költözött.

Előadásomban azt vizsgálom milyen lehetőségei voltak a szocialista államberendezkedésben egy frissen alakult, formálódó főiskolának a nemzetközi kapcsolatok terén? Milyen szocialista országokban működő intézményekkel keresték a kapcsolatokat, ezek milyen formában nyilvánultak meg? Mennyire volt intenzív a kapcsolat? Nyugati viszonylatban milyen lehetőségekkel rendelkezett az intézmény?

Forrásként elsősorban a főiskola Főigazgatói Hivatalának iktatott iratait használtam, másodsorban a főiskolai évkönyveket, intézménytörténeteket.

A KTMF indulásakor nemzetközi kapcsolatok szempontjából főként az akkori szocialista tábor, illetve a harmadik világ országai jöhettek szóba. Az első évek anyagának feldolgozása alapján főként az egykori Német Demokratikus Köztársaság irányába kerestek kapcsolatokat a főiskola vezetői. Kevésbé voltak intenzívek a kapcsolatok a Szovjetunió vonatkozásában. A kapitalista nyugatra elsősorban szakmai vásárokra, konferenciákra jutott el néhány oktató. 

Ezek a korai kapcsolatok elsősorban mérnökszakmai és oktatásmódszertani eredményeket hoztak és későbbi tudományos együttműködések alapjait teremthették meg.

Egy jó hozzászólás jó lenne

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük