A családfakutatás reneszánsza után ez lesz a aranybánya amelyet a digitalizált dokumentumok elhoznak nekünk?
Dédapán 1878-ban született. Urasági gulyásként anyakönyvi bejegyzéseken túl nem sok minden írásos nyomot hagyott az utókorra.
Azonban ha valaki középosztálybeli, dédapámmal egykorú polgár volt, az intézményi értesítőkből, a helyi lapok társasági rovatából, a különböző címtárakból rekonstruálható a születéssel induló és a gyászjelentéssel véget érő életpálya fontosabb állomásai, beleértve a tanulmányokkal töltött időt, a házasságkötést, a szakmai karrierépítést, az esetleges közéleti szereplésre, a nyugdíjba vonulásra vonatkozó adatokat. Ugyanez igaz a fiára, a nagyapánkra is.
A lányokról a kor értékrendjének megfelelően inkább feleségként betöltött szerepét ismerhetjük meg. Mint hajadon bálózó, vagy egy jótékonysági nőegylet tagja már önállóan is megjelenhetett a lapokban, utóbbi esetben persze férjezett nevén.
Amennyiben a család megőrzött néhány fotót és személyes dokumentumot ebből már nagyon frankó kis anyagot lehet összeállítani.